Nyitókép: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
„Nehéz most eldönteni, hol vannak a nagyobb gazemberek: Brüsszelben-e, vagy Kijevben? Bár, ha kicsit jobban belegondol az ember, azért mégis csak adható irányadó válasz a kérdésre, mégpedig az, hogy egyforma gátlástalan gazemberek vannak itt is és ott is, de a brüsszeli gazemberek bátorítása, sőt, kezdeményezése nélkül a kijevi gazemberek nem mernék, nem merték volna megtenni, amit megtettek.
Mint hajdanán: Moszkva leszólt, jóváhagyott, kezdeményezett, a többi meg csinálta. Bevonult, kivonult, ment, nem ment. Tetszik, nem tetszik, de Brüsszel az új Moszkva, a brüsszelita gazemberek az új pártfőtitkárok, sok elviselhetetlen, aljas senki, ölni még nem mernek, de minden másban ugyanolyanok. Hiába, nekünk nincs szerencsénk semmilyen unióval.
A brüsszelita gazemberek pedig most leszóltak Kijevbe, hogy zárják el a gázcsapokat. Sok oka volt ennek. Először is az, hogy van itt néhány renitens, megrendszabályozandó, megbüntetendő, a birkaakolba visszaterelendő ország és vezető, első helyen Orbán, másodikon Fico.
Ez a kettő nem hajlandó beállni a sorba. Nem akarja eszkalálni a háborút, nem szállít fegyvereket, nem akarja eladósítani az egész Európai Uniót, egyetemlegesen Ukrajna (vagyis az amerikai deep state) kedvéért, ráadásul kifejezetten és határozottan szuverenisták, nem értik az új időknek új dalait, a globalizmus és az Európai Egyesült Államok új, mozgalmi indulóját, tesznek rá, hogy megint „győztes élcsapatnak” kellene lenniük, együtt menetelni az idióta, elviselhetetlen új kommunistákkal, társadalommérnökökkel, ezzel a sok-sok brüsszeli rohadékkal, Leyentől Weberig.
Aztán ez a kettő nem lelkesedik a csodálatos, egész Európát elárasztó migrációért sem. Hát, hogy is lehetne ezt annyiban hagyni? Nyilván sehogy.
Ha már sikerült Európa nyugati felét migránslerakattá változtatni, sikerült a társadalmakat szétrohasztani, sikerült megszüntetni a közbiztonságot és a kulturális önazonosságot, sikerült megtörni a hagyományos európai és keresztény értékrendet és világlátást, sikerült szétbarmolni mindent, ami itt szép volt, fontos volt, emberi volt, európai volt és ami öröknek tűnt, hát akkor, nosza, nehogy már a keleti fele kimaradjon a jóból!